2010. július 19., hétfő

Érdemes ezt is tudni...

A fa kémiai alkotása

A fa teste egyrészt organikus (növényi), másrészt anorganikus (ásványi), alkotórészekből áll. A szerves alkotórészekhez tartozik a farost és a fanedv, a szervetlenekhez az ásványi részek és a víz.

A farost a fatest szilárd vázát alkotja és lényegében kétféle szerves anyagból áll, nevezetesen a cellulózból (fasejtanyag) és a ligninből (faanyag). A sejtek és edények falai mindaddig, amíg meg nem fásodtak, 95-96 % cellulózt és 4-5 % egyéb, kevésbé fontos szerves anyagot tartalmaznak s ilyen állapotban rugalmasak, hajlékonyak, nagy mértékben higroszkopikusak és víz által könnyen átjárhatók. Bizonyos idő múlva azonban, amidőn a fatest karbontartalma megnövekedett, a fa oly anyagokat vesz fel, amelyeket lignin (faanyag) gyűjtőnév alatt foglalunk össze, s amelyek fölvétele által a sejtfalanyag lényeges változáson megy keresztül, elveszti rugalmasságát s keménnyé és merevvé válik, anélkül azonban, hogy víz által való átjárhatóságát elveszítené.

A faanyag a farostokból kioldható, a cellulóz ellenben nem, s ha a faanyagot az u.n. Schulze-féle folyadékkal (klórsavas káli és salétromsav keveréke), nátronlúggal vagy kalciumszulfittal eltávolítjuk, visszamarad a sejtfal alapanyaga, a szénhidrátból álló cellulóz, mint fehér színű, szagtalan anyag, amely ilyen tiszta állapotban 52,4 súlyrész karbont, 5,7 súlyrész hidrogént és 41,9 súlyrész oxigént tartalmaz.

A megfásodott sejtfalakban többféle vegyület található. Újabb vizsgálatok szerint a fásodás anyagai a fagumi (xylon) és a ligninsavak.

A rostokban levő fanedvet a vízen kívül, amely legnagyobb részét teszi, növényi savak, nyálkák és fehérje-félék, ragasztógumi- és gyantafélék, cserző- és festőanyagok, keményítők, illóolajok, cukor stb. alkotják, amelyek részint vízben oldva, részint kristályos alakban találhatók benne.

A sok nitrogént tartalmazó növényi fehérjefélék (proteinvegyületek) nagy jelentőséggel bírnak a fa fejlődése szempontjából és főképpen a fiatal fákban, leginkább a kambiumban fordulnak elő. Építéstechnikai fontosságuk abban van, hogy könnyen erjedésnek indulnak, fölbomlanak, s mint ilyenek, a fa korhadásának főtényezői. Ebbeli káros hatásukat vagy gőzöléssel szüntetik meg, mely a fehérjefélék nagy részét a fából kilúgozza vagy pedig a fának 110-115 oC-ra való hevítésével, amennyiben a fehérjefélék 102 oC-nál teljesen megalusznak s erjedésre való hajlandóságukat elvesztik.

A keményítő az élőfa sejtjeiben rakódik le apró szemcsék alakjában és a fa növekedésének egyik legfontosabb anyaga, a mely télen át a bélsugársejtekben van elraktározva, tavasszal ellenben új farészek képzésére használódik föl. A fa műszaki tulajdonságaira a keményítő nincs befolyással.

A csersav (tannin) különösen a fa kérgében fordul elő nagyobb mennyiségben s nagy mértékben járul hozzá a fa tartósságának növekedéséhez. Különösen a tölgyfában van sok belőle, de csekély mennyiségben csaknem minden fában föltalálható. Legnagyobb csersavtartalma van a fiatal fáknak. A csersavtól kapja a fatest elhalt része sokszor igen jellemző színét (xylochrom).

A festőanyagok a fában a legkülönbözőbb alakban fordulnak elő. Vagy a sejtek protoplazmájának alkotórészeként szerepelnek, vagy a sejtnedvben oldva találhatók, vagy pedig a sejtfalakban halmozódnak föl, különösen a gesztfában. A geszt színeződése nemcsak a fa szépségét növeli, hanem a főnem meghatározását is nagyon megkönnyíti. A tölgynek világosbarna, a cédrusnak és a szilvafának vörösesbarna, a kőrisnek világosbarna, az akácnak sárgás-zöldesbarna gesztje stb. eléggé ismeretes. A szijácsban ellenben alig van jellemző festőanyag. Különösen sok festőanyag van az un. festékfákban (pernambukfa, szantálfa, vörösfa, kékfa, sárgafa stb.), amely megfelelő eljárással ki is nyerhető.

Az illóolajok adják meg az egyes fanemek (fenyőfák, tölgyfa, cédrus stb.) jellemző illatát, de nem tartoznak a fa lényeges alkotórészeihez. Frissen vágott állapotban csaknem minden fának van sajátságos illata, amely azonban később, amikor a fa kiszárad, legtöbbször eltűnik. A gesztfa rendesen illatosabb, mint a szíjács. Egyes fanemeknek (pl. szagos meggy, rózsafa, szantálfa) különösen jellemző illatuk adja meg az értékét.

A gyantafélék a fa tartóssága és műszaki használhatósága tekintetében bírnak jelentékeny szereppel és vagy a sejtfalakban, vagy a fanedvben fordulnak elő. Az illanó olajok oxidációja és megsűrűsödése útján jönnek létre s legtöbbször (egyes fenyőfajoknál) külön gyantajáratokban halmozódnak föl.

A fagumi (xylon) nem egyéb, mint gumiban gazdag és gumiszerű gyanta, amely a fatest szabálytalan üregeiben és különösen a kéregben halmozódott föl s az utóbbinak sérülésein keresztül a szabadva jutva, vízének elpárolgása következtében a fakéreg külsején megsűrűsödik. Leginkább lombos fákon, különösen a nyírfán és a szilvafán található. A gumi ammoniák-oldatban áztatott fűrészporból híg nátronlúggal kioldható és az oldatból alkohollal kicsapható. A forró víz a fagumit oldja.

A facukor a fanedvben föloldva, minden fában föltalálható. Különösen a Juhar, nyír, hárs és gyertyán nedvében fordul elő nagyobb mennyiségben, különösen tavasszal és a nyár elején. A fagumi is, higított kénsavval forralva, facukorrá (xiloz) alakul át. A fa ásványi alkotórészei a kálium, nátrium, szilícium, mész, magnézia, kén, foszfor, stb. különféle vegyületei, amelyek különböző organikus és anorganikus sókhoz vannak kötve és a fa táplálékához szükségesek. Ezek az alkotórészek részint a szilárd faanyagban, részint a fanedvben fordulnak elő s ha a fát elégetjük, a hamuban maradnak vissza. Ilyen el nem éghető anyagok sokkal nagyobb mennyiségben találhatók a fiatalabb, mint az idősebb fában s legnagyobb mennyiségben vannak jelen a kéregben. A fák hamutartalma azonban általában csekély s a tűlevelűeknél 0,20-0,25 %-ot, a tölgy és bükkfánál 0,50 %-ot, a diófánál 2,5 %-ot s a vadgesztenyénél 2,8 %-ot tesz. A lombos fáknak általában sokkal több hamujuk van, mint a tűlevelűeknek.

A fában levő víz részint a fanedvhez van kötve, amelynek legnagyobb részét alkotja, részint pedig mint a higroszkopikus víz található a farostok között. A frissen vágott fa, neme, kora, termőhelye és vágásának ideje szerint, 40-60 % súlyrész vizet tartalmaz. Legtöbb víz van a tűlevelű fák testében (54-60 %), valamivel kevesebb a lágy lombos fákban (45-55%) és legkevesebb a kemény lombos fákban (35-45%). Ez a víztartalom a fa levágása után és annak száradása közben folytonosan kisebbedik s végre egyenlővé válik a levegő víztartalmával. Ez az un. légenszáradt fa. Félévi száradás után a fa víztartalma 30-35, egy évi száradás után a fa víztartalma 30-35, egy évi hevertetés után 20-25 s két-három évi száradás után 15-20 %-ra száll alá. Ez adja a teljesen légszáraz fát, amelyre különösen az asztalosoknak és bádogosoknak van szükségük, míg építőszerkezetekre az egy évig szárazon hevertetett fa is megfelel. Mesterséges szárítással a víztartalom 10 %-ra leszállítható, ez azonban a fa szilárdságának rovására megy. Teljesen száraz fa a gyakorlatban nincsen, de nem is lenne jó, mert elvesztené szilárdságát és rugalmasságát. A túlszárított fa különben higroszkopikus úton a levegőből ismét vizet szív magába.

A mesterséges úton kellő ideig szárított fában legföljebb 4% anorganikus anyag van, amely karbont nem tartalmaz, a többi 96 % mind szerves anyag.

2010. július 6., kedd

Na még egy...

Bakker, megy meccs..

Joccakát!



Cseresznye

Tavasz-nyár

Sajmeggy (prunus mahaleb)


Aranyvessző (FORSYTHIA SUSPENSA)

A kis kertünkből mentettem ki idén. Aranyos, jópofa. Idén még virágzott, talán majd jövőre.
Szerencsére él és virul.




Még mindig gyertyán

Lassan kezd idegesíteni, hogy csak gyertyánjaim vannak túlnyomó többségben. Lehetne több szinonima is erre a fára. :(
Neveket kell adnom nekik, úgy ahogy Tónyió. Pistkie, Rozika, Bori.
Mindig csak gyertyángyertyáncarpinusbetulusgyertyán.

Íme tehát: kiszedés után, kora tavasszal és most.




Gyertyán (carpinus betulus) idei yamadori

Ezt a kis porontyot idén mentettem ki. Tavasszal T-SZ Balázs készített egy képet az elképzeléséről. Ezúttal is köszönet érte.
A fa jelenleg így néz ki. Erőteljesen növekszik.
Az alsó ágat el kell távolítanom. Csak az a kérdés, hogy lecsonkoljam vagy alakítsak belőle jin-t?